Magyar nyelvű könyvek

A képlátó

Oldalak száma: 142
Kötés: Keménytáblás védőborítóval
Súly: 350 gr
ISBN: 9786156274014
Kiadás éve: 2021

Ár: 2.500.- Ft

 

Két barát beszélget egymással a híres Camino útvonalán az élet nagy kihívásairól és kérdéseiről. Képlátó különleges tükörben látja a világot, ugyanis minden csak képekben és történetekben jelenik meg előtte, mint az emberiség nagy tanítói előtt. Fiatal barátja víziói rejtett jelentéséről faggatja őt,mint mondja:” Nem hiszem, hogy Képlátónak mindenben igaza volt, amit mondott, de az biztos, hogy képeivel mindig képes volt fényt vinni a tudatomba olyan helyekre is, ahol addig sötétség vagy félhomály uralkodott.” Ha igaz az indián bölcsesség, miszerint minden képben ezer szó alszik, akkor e könyvvel egész könyvtárat tartunk a kezünkben.

Részlet a könyvből:

 

A személyiség tűzfala

 

     Ha karavánoddal  az arab sivatagon át vezet utad, az útjelző táblán nem kilométereket találsz, hanem napokat: Bagdad 36  vagy Mekka 23 nap. Ha a Caminoba kezdesz, itt is mértéket kell válts : egy , két vagy három órás várossal fogsz találkozni. Ennyi idejébe telik ugyanis a vándornak, míg kényelmes sétával áthalad a településen.

    Egy kétórás város szívében jártunk épp Képlátóval, mikor egyszer csak megállt egy forgalmas útkereszteződésben, mintha földbe gyökerezett volna a lába.

    -Mit nézel, Képlátó?- fordultam bambán abba az irányba, de semmit se láttam, csak egy gazzal felvert udvart, melyet barátságtalan bérházak vettek körbe.

    -Úgy nézed, mint egy műemléket-próbáltam kizökkenteni barátomat hipnózisából, de nem sok sikerrel

    -Ez annál is értékesebb!

    -De mi, az ég szerelmére?!-kiáltottam fel.

     -A tűzfal-vetette oda kurtán, mintha csak a világ leg magától értetődőbb dolgáról lenne szó.

     -Szeretek megállni a tűzfalak előtt, mert olyan védtelenek és kiszolgáltatottak. Olyanok, mint a barátod, aki feltárja előtted féltve őrzött titkát, vagy a nő, aki felfedi előtted meztelen testét. Szeretem, amikor megbontanak egy zárt háztömböt, mert ezzel a szomszédos ház tűzfala megnyílik a fény előtt. Ami addig rejtve volt, most egyszerre kitárul a  szemed előtt. Ahol eddig sötét és hideg volt, most beárad a friss levegő. Ahol patkányok és férgek hajkurászták egymást a penészes falak nedves üregeiben, most beárad a fény.

      -Fogadjunk, hogy ez is többet jelent számodra néhány patkánynál vagy nedves üregnél-néztem barátomra bizalmatlanul.

        Képlátó huncutul rám mosolygott.

      -Örülök, hogy kezdesz kiismerni… A ház  a személyiségünk és a tűzfal az a részünk, ahol nem érzünk, ahol vakok és süketek vagyunk  saját életünkre, ahol támaszkodunk és háttal állunk a világ felé. Ez a mi személyes alvilágunk, ahol nem jár át a fény, a levegő, és az élet nyüzsgő pezsgése. A keresztény itt pogány, a politikus itt korrupt, a kisember pedig itt gyáva  saját sorsához.

     Ezért jó, ha néha lebontanak melletted egy házat…

     Ilyenkor azt hiszed, tartófalaid rád dőlnek és nyomban elpusztulsz rettenetes súlyuk alatt. De idővel ráeszmélsz, hogy még mindig élsz és csak az egyik támasztó – felületed vált szabaddá a fény számára. Itt háttal álltál valaminek, amiről eddig nem tudtál, vagy nem akartál tudni.

      Ilyenkor rettenetesen fáj minden, ami itt megérint. Fájnak az első napsugarak, fájnak a hangok, fájnak a színek, fájnak a legfinomabb légáramlatok  és összerezzensz, ha  neked perdül egy száraz falevél. 

    – Segítsetek! Elpusztulok!- kiáltasz az ég felé, de csak a falak visszhangozzák hangodat. 

       Aztán lassan, fokozatosan megindul az élet a faladban. Madarak raknak fészket üregeidben, gyerekek nevetése verődik fel rajtad és  a szigorú rendeletet áthágva valaki ablakot nyit faladon szellőzetlen árnyékszéke számára…